1. FEJEZET
1 .RÉSZ

ÜDV AMERIKÁBAN

Hol is kezdjem... a nevem Antonie Fiarcé, nos mit is mondhatnék magamról, 18 éves vagyok a gimi utolsó éveit járom . Eddig franciaországban éltem, a nevelőapám viszont amerikai így én két nyelven tudok kicsi korom óta, apám 3 éves koromban halt meg .Párizsban nőttem fel ott is születtem , ám most megváltozik az életem.A szüleim úgy döntöttek hogy New York külvárosába költözünk a nagyszüleimhez . Van egy birtokuk, egy nagy telivér farm.A költözés maga volt a rém álom, minden barátom, mindenkit akit szerettem a barátnőmet az otthonomat el kellett hagynom csak azért mert a nevelőapám haza vágyott akivel azóta sem voltam jóban, nem tudtam elfogadni őt.Nem tudtam hogy ez a tragédia fogja valaha megváltoztatni az életem és a világnézetem.Fogalmam sem volt hogy az életem , még csak most kezdődik el.

2013.09.01
Vasárnap

-Ez az út hosszabb mint gondoltam,nem fordulhatnánk vissza...?-kérdeztem a taxiban ücsörögve miközben apára pillantottam, ch... apa, ha hívhatom így.
-Ugyan Antonie.... nem értem miért ilyen nehéz ezt neked elfogadni.-nézett rám apa a maga borostás képével.Nem tudom hogy anya mit eszik rajta, na mindegy is.
-Te is tudod jól, hogy miért nem tetszik ez az egész.-néztem el anyára aztán elő kaptam a telefonomat és felnéztem facebookra.Most, hogy minden barátomat elvesztettem , csak így lehettem kapcsolatban velük, ahogy Annávak a barátnőmmel is.
-Antonie megbeszlétük, hogy nem csipkelődsz Adammal ,úgyhogy csönd legyen ott hátul különben hátra nyúlok és abban nem lessz köszönöm.-Na igen anya még akkoris csendet teremt ha fúj ha esik ha zúg vagy akármi egyéb példa.
-Nem én akarok arra a tetves farmra kötlözni azokhoz a rühes dögökhöz!-Kiabáltam anyára és inkább jobban kibontakoztam facebookon mint a kocsiban.
-Antonie mi a fene ütött beléd tanulj már egy kis tiszteletet , nem a kutyáid vagyunk.-szól apa én pedig rá néztem.
-Te csak fogd be és borotválkozz meg!-kiabáltam rá, ezért a beszólásért persze működik az elv " akkorát kapsz hogy a fal adja a másikat" hát kaptam is visszakézből egy pofont.Hasznos pofon volt  bár erről akkor még nem tudtam. Éppen akkor értünk oda én pedig kiugrottam a kocsiból, még jó hogy nem menet közbe mert megtettem volna.
-Adam mondtam hogy ne üsd meg ! -kiabált anya Adammal aztán utánnam eredt a karámok mentén.
-Hagyjam hoyg így beszéljen velem?-szólt apa aztán ő is kiszállt.Siettem a ház felé csak érjek végre már be még a lovak szagát se bírom, észre sem vettem az előttem lévő lovat mert hátra néztem anyára, a ló észre vette hogy nem fogom kikerülni és magasra felágaskodott nyerítve.Amikor arra kaptam a fejem még a szívem is megállt egy percre de csak attól hogy mindjárt agyon tapos.Magas volt nagyon testes és erős, hoyg pontosabb személyleírást adjak a fején hosszú fehér hóka húzódott a hátsó két lábán harisnya volt és az eggyik melsőn is volt egy szép fehér rész. A különlegessége egy kis foltocska volt az eggyik oldalán, a hasán.David állt melette hevesen próbálta vissza húzni a lovat a földre, akkor még élt, mindig emlékezni fogok rá.
-Úram ég vidd innen ez rémes !Mon dieu majdnem meghaltam te jó ég anya!-kiabáltam és inkábbb anya felé indultam, na igen ilyenkor még a nagyfiúk is félnek.
-Nem kell félni- sóhajtott David és elvezette onnan a lovat, de az a szemembe nézett és szinte megszólalt " eszement.... "a pillantásommal követtem a lovat egy darabig aztán David után szóltam.
-Mi a neve....?-kérdeztem kíváncsian.
-Kit?-nézett vissza David miközben egyre több lovat vezettek be a mezőről.
-A lovat.... hogy hívják a lovat...-kérdezősködtem, valamiért nagyon kíváncsi lettem rá.
-Kardív.-mondta David és tovább vezette a csámpásan lépkedő mént, csak msot vettem észre milyen csámpás...Végül eltereltem a figyelmem a lóról és körbe néztem a birtokon, viszonylag szép hely volt de nekem maga a pokol, az a rengeteg ló rontotta a látványt, ha egyszer enyém lessz a birtok biztosan mindet egytől eggyig eladom, de most apa kapta meg részben ezért költöztünk ide.Az ebéd után apa és én öriharit tartottunk azután pedig úgy gondoltam ideje hagyni hogy a ngaypapa kibontakozzon ezért leültem vele beszélgetni, végül csak kijukadtunk a lovaknál.Elmesélte mennyire is fontosak neki a lovak és hogy mennyire szeretett volan olyan lovat az istállóba aki triple crownt nyer , de  manapság ez már nem megy a tútenyésztettség miatt.Végül elkértem tőle a könyvet amit olvasgatott és rá néztem.
-Papa  veled volt már olyan, hogy egy ló .... hozzád szólt...?-kérdeztem kíváncsian, tudtam kicsit őrültségnek tűnik de a papa épp elég szenilis volt ehez.
-A ló és az ember közti kapcsolat.. nagyon byonlult fiam... nagyon....-mondott csak ennyit aztán az ablakhoz sétált és tovább figyelte a legelésző lovakat.Én össze szedtem magamat és a szobámba mentem ahol váltottam egy telefont a barátnőmmel miközben a köynvben lévő lovakat nézegettem.
-Ugye nem csatlakozol a lóimádó stréberekhez?-kérdezte Anna én peidg nevettem rajta.
-Dehogy Ma petite ,isten mencs, soha nem közelítenék meg egy lovat 5 méteren belül...-mondtam és az ablakra néztem, valami nyerítést halottam.
-Bocsi le kell tennem valaki nagyon hangos odakint.szeretlek...-sóhajtottam és le is raktam rögtön majd kimentem az ajtón leszaladtam a lépcsőn a sötétben és kisiettem az udvarra.Ott megpillantottam egy lányt, hosszú barna haja volt és világoskék szeme, egy lóval küszködött aki nem igazán akart elmozduli az itató mellől, vagy csak szimplán nagyon makacs volt.
-Nem lehetne halkabban...?-szóltam rá erre persze egy teljesen normális váltaszt kaptam.
-Nem.... bunkó...-mondta a lány és elhúzta onnan a lovat.
-Bocsi csak....-motyogtam majd sóhajtottam "szánalmas vagyok"
-Antonie vagyok...-mutatkoztam be gyorsan , miközben utánna siettem.
-Mary...-nézett hátra a lány miközben az istálló felé igyekezett a lóval.Követtem őt , kicsit nőcsábász voltam mostanság.. és Anna úgysem látja.Amikor beléptem oda megpillantottam őt, Kardívet, ott volt és figyelte az eseményeket, nem volt álom a szemébe, látszott hogy van benne energia.Még sem mentem közelebb hozzá, tartottam a távolságot.
-Félsz tőle...?-szólt hozzám Mary.
-Mi...? Én..? Nem...-vágtam rá igen férfiasan.Aztán közelebb léptem Kardívhez erre ő nyerített eggyet én meg annyira megijedtem hoyg hátra estem a szalmába, hát Mary jól kinevetett.
-Látom nem...-segített fel, aztán oda húzta a kezem KArdívhez és megsimogattatta velem a lovat.
-Jézusom ne! Megesz!-kiabáltam rá erre a ló csak olyan "te hülye vagy" fejet vágott.
-Dehogy esz... ártalmatlan... pláne Kardív..-mondta Mary, jó darabig simogattuk még a lovat én pedig egészen össze barátkoztam vele, aztán végül sétáltunk eggyet a ház körül , elköszöntem tőle és bementem "olyan szépen mosolygott" gondoltam magamban és a szobámba mentem emésztgetni a maiakat.Végülis, találkoztam egy kedves lánnyal egy lovásszal láttam egy rahedli lovat és egyre furcsabb előérzetem volt Kardívvel kapcsolatban végül elaludtam eme gondolatokkal.